Már óvodában elég sokat rajzoltam, kis színezőket gyártottam a többieknek, amikkel nagy sikerem volt. Mindig tudtam, hogy valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni, de konkrét elképzelésem nem volt. A családom nagy része vegyészmérnök, kevesebb szó esett művészeti dolgokról, ezért fel sem merült bennem, hogy ez lehet egy karrieropció.
Interjú Réffy Domonkossal az Art Gallery 2024-es megnyitója kapcsán
Mi volt az a pillanat, amikor rájöttél, hogy a festészet az igazi szenvedélyed?
Hogyan reagált a családod, amikor bejelentetted, hogy a festészetet választod a vegyészmérnöki pálya helyett?
Nagyon támogatóak és kedvesek voltak. Elkezdtem járni rajzszakköre és egyre egyértelműbb lett a családomnak is, hogy én nem vegyészmérnök szeretnék lenni. Azonban továbbra is bennem volt, hogy valami olyat szeretnék, amiből meg lehet élni, ezért beiratkoztam grafika OKJ-ra. Útközben jöttem rá, hogy én festeni szeretek a legjobban. Lesz, ahogy lesz, most még fiatal vagyok, aztán meglátjuk, hogy hogyan tudok ebből megélni, de most szeretném azt csinálni, amit igazán szeretek.
Milyen érzés volt, amikor felvettek a Képzőművészeti Egyetemre?
Nagyon örültem és büszke voltam. A képzőre eleinte nem is akartam jelentkezni, nem gondoltam rá úgy, mint egy lehetséges opció, aztán mégis beadtam a jelentkezésem.
Ki segített a felkészülésben?
Lelkes Gergely festőművész, rajzórákat tartott nekünk a grafika iskolában, nagyon sokat segített nekem felkészülni. Minden héten vittem neki, amivel elkészültem, aztán segített kiválogatni az anyagokat, iránymutatásokkal látott el. Illetve Füzes Gergely, akihez hét évig jártam rajzolni, ő is segített a portfólióm összeállításában.
Visszatekintve hogyan látod, miben kellett fejlődnöd?
Technikai szempontból mindenképpen. A grafikai suli előtt nem tanultam festést, csak ösztönösen festettem. Így segítséget kértem technikai oldalról: milyen anyagokat használjunk, hogyan kell felvinni a festéket. Fontos volt, hogy pontosítsak, mert gyakran elszalad velem a ló, és bár élvezem a festést, voltak benne hibák.
Milyen hibákra gondolsz?
Volt egy aktfestés, ahol a végén hátra lépve láttam, hogy az anatómia elcsúszott, és a nagy lendületben észre sem vettem. Ezt szerettem volna kiküszöbölni, hogy tudatosabban álljak neki. Lehet expresszív, de legyen tudatos. Fontos konkrétumokba kapaszkodni, de ezzel sem kell túlzásba esni.
Van erre valamilyen szabály vagy határ, amikor például egy elcsúszás már nem jó?
Az is jó, ha el van csúszva, azt is lehet csinálni, csak akkor meg tudatosan el kell csúsztatni. Szerintem jól látszódik, ha valaki elcsúsztatott valamit, hogy tudja, hogy ezt pontosan hogyan kell csinálni, vagy csak így véletlenül történt az egész. Nem ellenzem az elcsúsztatásokat, kifejezetten izgalmas, de én azt szerettem volna, hogy látszódjon, hogy tudom, hogy miről van szó.
Sokszor mondják az absztrakt alkotásokra, hogy „na ilyet én is tudok” – az absztrakt mögött egy tudatos munka van?
Abszolút. Ez egy nagyon konceptuális műfaj, e mögött a mögöttes tartalom, ami megragadó, nem is a konkrét kivitelezése a képnek. Látszik, hogy ha valaki tudja csinálni, és attól elrugaszkodva stilizál, vagy csak így rögtön nekiesett stilizálgatni, és nem is tudja, hogy mi, miért, hogyan működik, hogyan kellene, mi a módja.
Műfajilag hova helyeznéd el a képeidet?
Kompozíció felvetések, kísérletek. Nem absztrakt, csak erősen stilizált. Nincs olyan erősen kidolgozva, nem zsúfolt, hanem le van egyszerűsítve. Minden a helyén van és minden egyben van – ez számomra a kihívás, hogy ez megvalósuljon. Mint ahogy a Torony sorozat képeimnél is, önmagában csak egy tornyot látunk, nincsen túl dolgozva, nincsenek rajta ablakok vagy emberek a képen. A stilizálás a legjellemzőbb a képeimre.
Hogy érzed, ez lesz a te utad?
Abszolút útkereső vagyok, nincsenek még konkrét elképzeléseim. Engem úgy tanítottak és mentoráltak, hogy még ne is legyen, ilyen fiatalon, majd meg lesz az én stílusom és az utam. Most egyelőre próbáljak ki, mindent, ami tetszik, és az úgy is megmarad, ami tényleg beválik és jó.
Van-e kedvenc módszered az ötleteid rendszerezésére?
Kaotikusan szoktak ötleteim lenni, egyszerre általában száz. Van például egy telefonos jegyzetem, ahova le szoktam őket jegyezni, meg van egy kisebb sketchbookom. Kisebb töredékeket, vagy egy-két mondatot, színpárokat, színtöredékeket, vagy firkálmányt csinálok, hogy megjegyezzem. Így mindig vissza tudom nézni őket inspirációért.
Végül miért döntöttél úgy, hogy nem online grafikával folytatod tovább?
Most elvetettem, mert nekem ez túlságosan behatárolt műfaj, úgy éreztem, hogy itt nagyon a pontosság a fontos, és a szerkesztések, gridek, lineok. Hiányzott a kézzelfoghatóság, ami a művészetben meg van. Hiányzott, hogy miközben készül egy alkotás, aközben meg tudjam fogni. Az online grafikában is van szabadság, de nincs tere a véletlenszerűségnek. Például festés közben, ha valami kicsit elfolyik, akkor lehetőség van arra, hogy ez elfolyjon és otthagyjam. Vagy hogy valamit rosszul keverjek ki, és furcsán száradjon meg a festék, belekarcolódjon valami, beleszáradhat valami szösz is. Ez az, ami hiányzik nekem a grafikából, ezeknek az együttes hatása fontos, és ez teszi számomra izgalmassá a festést.
Volt olyan véletlenszerűség, ami megtetszett?
Volt. Én színtévesztő vagyok, színelcsúszások szoktak lenni néha. Emlékszem, hogy nyolcadikban rajz szakkörön kellett egy tájképet festeni, és teljesen lilára festettem az eget, de nekem ez egyáltalán nem tűnt fel. Utána megdicsért a rajztanár, hogy milyen szabad, milyen bevállalós, én meg nem értettem, hogy miről van szó. Otthon az anyukám kérdezte, hogy miért lila az ég. Nekem ez akkor megtetszett, hogy festhetek olyan képet is, ahol lila lesz az ég.
Négy fő színt használsz egyébként a most kiállított képeiden, ennek mi az oka?
Minden ilyen zöldes, feketés, sárgás – nem tudom, nekem nagyon tetszik ez a színpárosítás, mert van egy nagyon nagy mélysége a zöld miatt, de lehet egy nagyon világos is a sárgával, és mind a két színt nagyon sok irányba el lehet vinni. Nekem tetszik, hogy ez tulajdonképpen kettő szín, de ezt a kettőt különösen sokáig lehet variálni.
Mi az, amit jelenleg nehézségnek érzel, vagy a későbbiekben nehézséget fog okozni?
A networking nehéz nekem, nehezebben élem meg ezeket a helyzeteket, de elkerülhetetlen, és dolgozok rajta.
Ér-e valamilyen kritika? Ha igen, hogyan kezeled?
Szerencsére több kritika ér, nekem személy szerint ezek nagyon fontosak. Úgy érzem, jól tudom kezelni, és lázba is hoz, hogy akkor csináljuk jobban, máshogy.
A kiállítás előzetes bejelentkezés után november végéig látogatható!
Bejelentkezni az info@artofinfo.eu címen vagy az oldalon található űrlapon lehetséges!
Várunk mindenkit szeretettel!