Hollai Krisztina 1987–1990 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem a vizuális kultúra-tanár szakán tanult. 

Hollai művészetét elemző írások kiemelik a rétegzettség és a szimbolikus képépítés jelentőségét, valamint a különböző műfaji határok közötti átjárást. Praxisában a vizuális gondolkodás és a történeti, mitologikus utalások rendszere, valamint visszatérő motívumok, például a sakktáblaszerű padlózat motívuma, kelyhek és más archetipikus szimbólumok komplex jelentéshálózatokba szerveződnek, amelyek a befogadót aktív értelmezésre ösztönzik. Művészetében hangsúlyos a nőábrázolás és a női szerepek vizsgálata, valamint a kortárs társadalmi reflexió kérdésköre. Ezek az alkotásai az identitás, a reprezentáció problémáit vizsgálják, érzékenyen közelítve a társadalmi egyenlőtlenségekhez és a kollektív tapasztalatokhoz.  

A Kapcsolatok és hálózatok témához a művésznek számos munkája illeszkedik. Az alkotó egy-egy munkájában nem egyetlen történetet rögzít, inkább különböző jelentésrétegeket kapcsol össze: archaikus és kortárs képi hagyományokat, mitológiai utalásokat, szimbólumokat, az identitás kérdését, valamint a technológiai zeitgeist-ot. A digitális rendszereknek a képein fontos szerep jut; azt jelzik, a kép története a jelenben játszódik. A művész nem a technológiáról szeretne l’artpour l’art beszélni, hanem azt keresi, hogy milyen többletjelentést tud hozzáadni az általa használt kulturális és szimbolikus rétegekhez.